Mit is mondhatnék nektek erről a helyről?

Ha azt mondom, hogy az Adriai tengeren van, Split városától 3,5 órára hajóval, az még nem lenne elég, hogy elképzeljétek milyen lenne ott lenni.
Ha azt mondom, hogy nekünk Fridával 3 napunkba telt odaérni Budapestről tömegközlekedéssel, még nem értenétek minek is indultunk el.

Talán azt kérdeznétek, amit a nővérem is kérdezett, 'Amerika felől mentetek?’.

Számomra ez az utazás egy új világot nyitott meg.

Egyfelől, mert Fridával, a kutyámmal utaztam kettesben, tömegközlekedéssel, külföldön, 2 heti élelemmel neki és a saját ruháimmal a hátizsákban; másfelől, mert egy olyan utazási formát választottam, amit még sosem próbáltam, a Lassú Nyaralást (Slow Tourism).

Rászántam az időt az utazásra, nem siettem a csatlakozásokkal, olyan közlekedési eszközöket/viszonyokat választottam, amik a kutyámnak is megfelelőek (nem utaztam IC-n, vagy éjszakai vonaton) és ha már 3 egész napunkba telt odaérni kiélveztem az utat, a megállókat. Nyugodtan megebédeltem útközben és a tengerparton nézelődtem.

Bisevo szigete minden várakozásomat felülmúlta.

Amikor 10 évvel ezelőtt megismerkedtem Stipe-vel említette, hogy van egy házuk a szigeten és már akkor elültette a bogarat a fülemben, hogy egy napon felkerekedjek és magam is megnézzem. Azonnal rá is írtam, amikor megláttam az Artist Residency postját 2021-ben, hogy szívesen mennék önkénteskedni a szigetre.

Sok mindent elképzeltem érkezésem előtt, de arra a kedvességre és barátságos légkörre, amit Stipe, Tena és a kicsi Nikola árasztott álmomban sem gondoltam. Olyan érzés volt, mint régi barátokhoz érkezni, akik inspirálnak és elfogadnak. A mindennapjaik lassú rutinja teljesen magával ragadott.

Egy csodálatos szigeten voltunk Fridussal az őszi langyos melegben, ahol kiélveztük a homokos tengerpartot, fürödtünk a hűs tengerben, kenyeret, pizzát, sütit sütöttünk; finom ebédeket főztünk, jógáztunk a nap első sugaraiban, néztük ahogy Stipe a teraszos kertet építi, délutánonként köveket gyűjtöttünk talicskával - “bevásároltunk”, ahogy Stipe és Tena nevezték, hogy bővíthessék a kertet.

Nem volt napirend, nem volt lista, hogy mit kell megnézni, megcsinálni, nem volt sietség. Lelassultam és elfelejtettem a hétköznapokat. Élveztem a semmittevést!

A sziget a két legtávolabbi pontja kb. 10km egymástól, így a reggeli hajóval érkezve is vígan megnézhető minden, amit érdemes látni és az utolsó hajóval vissza is mehetünk. Az itt lakók vagy nyugdíjasok, vagy az 1 napos turizmusból élnek, így a szigeten nincsen bolt, sem kocsma; van 2 étterem és egy turisztikai központ.

Talán az egyetlen nehézséget a cicák jelentették az egész szigeten. A turisták előszeretettel etetik őket az itt lakók nagy bosszúságára és mivel nincs program a létszám korlátozásukra, így elszaporodtak. Aggódtam, hogy fog Fridus viselkedni velük, de egyetlen cica sem sérült meg, amíg ott voltunk.

A sziget növényzete fenyves erdőből, cserjékből és egyéb a mediterrán, horvát partszakaszokra jellemző növényzetből áll. Ez volt az egyik ok, amiért ősszel mentem, ugyanis ez a növényzet nem biztosít semennyi árnyékot a napközbeni kirándulásokhoz.

A nyári nagy melegben pedig leégek és Fridus is csak napszúrást kap; tele van a strand turistákkal és nem engedhettem volna, hogy fusson.

A kutyával való nyaraláskor ezt is figyelembe kellett vennem, hogy neki mi az ideális, és úgy tervezni, hogy ő is jól érezze magát.

Számomra az volt a cél, hogy minél lassabban fedezzem fel a látnivalókat. Reggelente Fridussal bejártuk a ház környékét, délutánonként pedig Stipe és Tena megmutatták nekem a sziget titkait: az elhagyatott házat az erdőben, a többi kis települést, a legszebb kilátópontokat a naplementéhez, vagy a csillagnézéshez.

Minden nap kiélveztem a tenger látványát, amely reggelente az ablakomból kinézve fogadott.
Éjjel kiélveztem a tejút látványát, ami naplemente után betekintett a nyitott ablakomon a szobámba. Csak ültem és néztem a végtelen eget és a saját életemen gondolkoztam; hogy milyen könnyű lenne itt maradni és minden este erre a látványra elaludni, vagy hogy mostantól minden évben egyszer igy utazom majd, lassan, és pihenve, legalább 2 hétre.

Fridus csodásan érezte magát mind az utazás során, mind a szigeten. Egyáltalán nem bántam meg, hogy elvittem őt is. A vonat és hajóutakat nagyrészt alvással, vagy ismerkedéssel töltötte. Az első 30 emberig még számoltam, hogy hányan simogatják meg, aztán feladtam a második napon. Minden alkalmat kihasznált, hogy megismerkedjen valaki új emberrel, fusson a tengerparton, ússzon a hűs vízben, szaladjon a cicák után, vagy segítsen Stipe-nek, hogy ne legyen magányos a kert építése közben, kiránduljon velünk, vagy nagyokat aludjon. Az itt töltött idő alatt jelentősen megizmosodott és kicsit le is fogyott.

Imádta a kalandunk minden percét!

Ez az utazás feltöltött mind testileg a kirándulásokkal, tengerben fürdéssel, jogával, mind szellemileg, hála a mély beszélgetéseknek, a viccelődéseknek, és a szakmai eszmecseréknek.

Stipe és Tena csodálatos beszélgetőtársak. Rengeteget tanultam tőlük és nagyon hálás vagyok a vendégszeretetükért!